A sürgősségin dolgoztam, de nem egy kórházban. Egy kollégát akartam.

Fél évtizedig a Microsoftnál feleltem Közép- és Kelet-Európa szolgáltatóiért. Találkoztam a régió legnagyobb szolgáltatóival, azokkal, akik a legnagyobb rendszereket üzemeltették. Sokszor jártam az Egyesült Államokban, hogy megértsem, hogyan épülnek és főleg hogyan működnek az óriási adatközpontok. Megismertem a csapatot, amelyik a lengyel nemzeti felhőt építette. Itthon részt vettem a nemzeti adatközpont-konszolidációban, és előtte a VMware-re költöző szerverkonszolidációban, mert akkoriban a VMware első magyarországi rendszermérnöke voltam.

De az okoskollegát nem a nagyvállalati évek szülték.

Vállalkozóként több mint tíz évig saját szolgáltatót vittem. Három rack nagyvállalati minőségű adatközponti eszközöm volt, A és B SAN-fabrickal együtt. Az a rack arra épült, hogy örökké fusson. És mégis ugyanazokkal a gondokkal küzdöttem, mint mindenki, aki valaha más emberek rendszereit üzemeltette.

A hoszting az IT ügyelete. Van, hogy napokig nem történik semmi. Aztán bejön valaki csupa vérben, és most azonnal meg kell menteni, mert egy élet múlik rajta, vagy legalábbis egy SLA. Én akkor akartam hibát javítani, amikor én döntöttem így, nem akkor, amikor hajnali kettőkor romlott a szolgáltatási szint. Egyre több automatizálást akartam, hogy ne legyen dráma, ne menjen rá a hétvége és az éjszaka.

A jegyeket sem szerettem. Egy felhasználónak kellett tőlem valami, és hiába fizetett érte, mindig én olvastam el a jegyet, én értettem meg, mit szeretne valójában, és én csináltam meg. Amit lehetett, automatizáltam, hogy neki is és nekem is könnyebb legyen. De a megértés része nálam maradt.

És utáltam a napi üzemeltetés darálóját. Minden reggel átnézni a naplókat. Zajos szomszédok. Forró processzor. Betelő lemez. Áramszünet. Internetkimaradás. Spam. Túlterheléses támadás. Az összes csúf munka, ami azzal jár, hogy mások dolgait üzemelteted.

Ezért mindig egy olyan rendszerről álmodtam, amelyiknek nincs rám szüksége. Amelyik önmagát futtatja és üzemelteti, megoldja az ügyfelek kéréseit, vagyis tulajdonképpen valaki más üzemelteti helyettem. Valaki, aki annyit ért hozzá, mint én, mert ismeri a tervet, a futó konfigurációt és a rendszer minden részletét. Mindig egy okos kollégát akartam. Egy bűntársat.

Harminc év IT van mögöttem, ebből tíz hoszting, és az elmúlt két év folyamatos kutatás, mióta az AI berobbant. És végre megvan a termék, amelyik elvégzi ezt a munkát. Úgy, ahogy mindig is akartam.

Amikor barátoknak, családnak és bolondoknak meséltem róla, szinte mindenki ugyanazt mondta: ez eladható.

Szolgáltató vagyok, ezért az első okos kolléga egy szolgáltató ügyfélszolgálatát és üzemeltetését viszi. De egy okos kolléga nem IT-dolog. Jó mindenhol, ahol emberek kérnek segítséget, és minden olyan munkában, ahol naponta ellenőrizni és dönteni kell, és kell valaki, aki sosem felejti el, mi történt legutóbb.

Ez a kolléga Kolli. Ma a mi ügyfélszolgálatunkat viszi, és a mi ügyfeleink is ide nyitnak jegyet. Olyan hardveren fut, ami a miénk, ezért amit bárki elmond neki, sosem hagyja el az épületet.